A márkás parfümök különböző koncentrációban kerülnek áruházunkba, ezeknek külön neveket adnak:
Perfume extract (Extrait)
Ebben van a legtöbb parfümolaj, 20-40%. A legtöbb ilyen parfüm körülbelül 25%-ot tartalmaz. Nem túl gyakori
változat és meglehetősen drága.
Eau de Parfum (EDP)
Az egyik leggyakoribb és legnépszerűbb koncentráció, 10-30% között (átlagosan 15%). Megfizethető, de az Eau de Toilette-nél
drágább.
Eau de Toilette (EDT)
A másik leggyakoribb koncentráció. Az Eau de Parfum-nél kevesebb illatanyagot tartalmaz, emiatt könnyedebb parfümfajta.
Újabban piacra dobtak parfümöket "Eau fraiche" megnevezéssel is, ez is Eau de Toilette-t takar.
Általában olcsóbb, mint az Eau de Parfum.
Eau de Cologne (EDC)
Eredetileg egy konkrét parfümmárka, amit a németországi Kölnben készítettek. Németországon kívül ez az elnevezés
általában alacsony koncentrációjú parfümöt jelent.
A parfümöket azóta használják hölgyek és urak – s ami a mai fülnek furcsa: ugyanazokat. Mert csak a XX. században
válnak szét a termékek női és férfi illatokra, melyek ma már többek akarnak lenni puszta illatélménynél: életstílust
ígérnek, nyílt és rejtett üzeneteket közvetítenek. Így mindenki kedve, szándéka és pénztárcája szerint fedheti el teste
eredeti-őszinte üzeneteit.
ILLATTŐRTÉNELEM
"Nem mindegy milyen az illatunk, de honnan is indult? Majdhogynem az ősembertől, hisz már ő is égetett illatszerzés céljából gumifát és gyantás fenyőket. Ha pedig valakinek eszébe jutna illatos történelemkönyvet készíteni, abban az ókori Egyiptomnak minden bizonnyal tömjén- és mirhaillata volna, de magukat is illatosítottak virágokkal, melyeket olajba áztattak és átszűrtek. A görögök a padlóra és a falakra is locsoltak belőle, a rómaiak pedig a ruhájukra és a fürdőbe. A kora középkor már jázminillatú volna, az arabok ekkor találták fel a desztillálást, s terjedt el a köszönés: Jázminillatú reggelt! Az illatos növényt ugyanis hajnalban gyűjtik, évente sokat is exportálnak belőle. Európa csak a XVI. századtól kerül fel az illattérképre, ám ott hamar központi helyet szerez: hamarosan Grasse, a dél francia kisváros lett a világ illatközpontja. Innen ontja aztán a XVIII–XIX. század a levendula-, ibolya- és rózsaillatot.
A parfümöket azóta használják hölgyek és urak – s ami a mai fülnek furcsa: ugyanazokat. Mert csak a XX. században válnak szét a termékek női és férfi illatokra, melyek ma már többek akarnak lenni puszta illatélménynél: életstílust ígérnek, nyílt és rejtett üzeneteket közvetítenek. Így mindenki kedve, szándéka és pénztárcája szerint fedheti el teste eredeti-őszinte üzeneteit."
